Melyek a legfőbb különbségek a természetes és a szintetikus vitaminok között?

576
HOZZÁSZÓLÁS:

Minden kémiai – azaz természetesmolekula, beleértve a vitaminmolekulákat is, mindig felsőbbrendű a laboratóriumban előállított, szintetikus molekulákhoz képest. Egy természetes molekula sosem hordoz másodlagos veszélyeket, mint például a káros mellékhatások, vagy a függőségi viszonyok kialakulása.

Mindez rendkívül fontos a vitaminok esetében, mivel azok katalitikus hatásmódja nagyon kis mennyiségre vonatkozóan is érvényesül.

A szintetikus és természetes vitaminok

A vitaminnak sosem a menyisége, hanem molekuláinak minősége számít. Az összetett, sejten belüli enzimatikus viszonyok sokkal inkább a számos egyéb faktor között fennálló szoros kapcsolatoktól, és nem az egyes alkotórészek valamelyikének többletmennyiségétől függnek.

Egy szintetikus kémiai molekula – a tapasztalatilag előírt mennyiségben – erővel behatol a sejt belső, citoplazmatikus környezetébe, anélkül, hogy tiszteletben tartaná a szervezet valóságos élettani szükségleteit, és figyelembe venné a sejtek közötti bonyolult kölcsönhatásokat, amelyekben a kémiai folyamatok mellett szerepet játszanak a fizikai, mágneses vagy elektromos faktorok is.

Minden enzimatikus reakció – akár katalízis, akár kelátképződés útján – rekordidő alatt megy végbe, hiszen a másodperc töredéke elegendő ahhoz, hogy megtaláljon egy mindig új, de ugyanolyan múlékony egyensúlyi állapotot. Majd rögtön ezután, hihetetlen gyorsasággal megint új alakulatba rendeződik és így tovább…

A vitaminok nem önmagukban fordulnak elő, hanem más építőelemekre támaszkodnak, vagy más sejtben található építőanyagokhoz kötődnek, mint például az ásványi sók, fémes- vagy nyomelemek, szintetikus vagy természetes kémiai összetevők, amelyeket a modem élet táplálkozási szokásai biztosítanak.

Kiegészítve ezeket a tényezőket, nem szabad elfelejtkezni arról a jelentős elektronegativikus hatásról, amely alapvetően megváltoztatja sejtjeink elektromágneses működését, és amely közvetlen hatást gyakorol a molekuláris folyamatokra, felgyorsítva vagy lelassítva a katalízist, a kelátképződést és a szervezet enzimatikus folyamatait.

A szintetikus kémiai molekulák, sejtekre gyakorolt erőszakos hatása – figyelmen kívül hagyva azok végtelen kifinomultságát, szövevényességét és bonyolultságát – olyan súlyos anyagcserezavarokat vált ki, amelyeket hétköznapi nyelven kóros mellékhatásoknak nevezünk.

Ez a mellékhatás sokkal nyilvánvalóbb, és sokkal veszélyesebb a szintetikus, mint a természetes molekulák esetében, mivel azok egyrészt ugyanolyan molekulaszerkezettel rendelkeznek, másrészt a megfelelő, minimális mennyiségű vitamintartalmat hordozzák.

A természetes és a szintetikus vitaminok molekulái között ugyanaz a különbség mutatható ki, mint amely eltérés bármely más kémiai molekulával szemben is fennáll, és amely valójában kristályszerkezetében nyilvánul meg. Egy természetes kémiai molekula olyan rendezetlen képet mutat, ahol a gyökök bármilyen módon kapcsolódhatnak egymáshoz, olyan hézagos képet alkotva, amilyen egy szintetikus molekulában nem fordulhat elő. Ott ugyanis éppen ellenkező a helyzet: a kutató szeme elé egy kifogástalan geometriai kép tárul, tökéletes szimmetriával, pontosan illeszkedő gyökökkel, és hézagmentes formátumokkal.

Elméleti síkon az elképzelés kielégítő lehet, hiszen a szintetikus úton előállított kémiai molekula tökéletes és homogén konstrukció. De túl tökéletes ahhoz, hogy a szervezet károsítása nélkül tudjon beilleszkedni.

Még érdekesebbé teszi a szintetikus vitaminokat az a tény, hogy sohasem lehet tudni, hogy az előírt mennyiség adott esetben elegendő lesz-e vagy sem egy meghatározott időegységre – amennyiben azt az állapotot vesszük figyelembe, hogy a szervezetnek nincs természetes vitaminforrása.

Ha elégtelen a bevitt vitaminmennyiség, hatástalan lesz, ha pedig túl sok, akkor zavarokat idéz elő. Bár attól való félelmünkben, hogy az előírt mennyiség hatástalan lesz, nem szabad elfeledkeznünk arról a nagy mennyiségű vitaminveszteségről sem, amelyet a modem életkörülmények idéznek elő. A vegyészek és a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek ezért fokozatosan emelik ezeknek a nélkülözhetetlen élelmiszer-összetevőknek a mértékét.

Akkor például, amikor Ön egy szintetikusan előállítót D-vitamint vesz be, valójában csak egy kalciferolt, vagy – az előállító biológus-gyógyszerész kedve szerinti – származékát nyeli le. Ugyanúgy előállíthatna komplex D-vitamint is, amely tartalmazza az összes D-alcsoportot, és előállíthatna komplex szintetikus polivitamint is.

De amikor természetes D-vitamint fogyaszt – vajas kenyér vagy egy kanál csukamájolaj formájában – nem csupán kalciferol és természetes származékai – ergokalciferol és kolekalciferol – jut a szervezetébe, hanem olyan komplex polivitamin is, amelyik nemcsak molekuláris téren, hanem a bennük összefonódó molekulák gazdagságát illetően is sokkal felsőbbrendűek.

Valóságos „szuper koktélja” ez a telítetlen zsírsavaknak, aminosavaknak, szerves savaknak, ásványi sóknak és nyomelemeknek, amely nélkülözhetetlen és reprodukálhatatlan bármilyen laboratóriumi körülmények között, bármilyen kifinomult technikát alkalmazva.

576
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]